Szeretem a rendezvényeken való rajzolást. Ez olyan, mint a grafománoknak az író-olvasó találkozó. Mielőtt leülök, mindig tele vagyok izgalommal, szorongással, milyen lesz a közönség. Ha sok a gyerek, ha sok a nő mindig feszültebb vagyok és az ironikus énemet a hátsó sorba küldöm. A férfiak csak akkor szoktak leülni velem szembe, ha már nem száraz a torkuk és akkor már nagyon macsók. Ilyen helyzetekben látszik igazán, mekkora szerepjátszók vagyunk és hogy mennyire nem tudjuk elfogadni önmagunkat. A szatirikus portré rajzolás egyúttal terápia is és majdnem mindenki feloldódik utána és talán saját magához is közelebb kerül egy kicsit.
Hahó, melankólikus emberek, figyelem! Oldódjanak fel a humorban! Ajánlom magamat.
Hahó, melankólikus emberek, figyelem! Oldódjanak fel a humorban! Ajánlom magamat.
 |  |
