KARTUNDOBOZ

Zsuzsi húgomnak ma van a szülinapja. Szép kerek szám. Ilyenkor illik valami rendhagyóval előállni. Törtem is a fejem rendesen, mi az amire nem számíthat. Régen, több mint negyven éve, mint a szobrászattal birkózó kezdő, nagyon vonzódtam a kétdimenziós kifejezés felé ezért mohón kóstolgattam a grafika, a festészet és a díszítőművészetek különféle technikáit. Azután ez abbamaradt. Huszonöt évvel ezelőtt ismét rámjött. Odáig jutottam, hogy vettem kellékeket úgymint festékek, ecsetek meg mindenféle izék. A maszatolásból ismét nem lett semmi, viszont volt egy rakás festékem. Huszonöt év a festéknek is sok. Diszperziós festék műanyag tubusban. Rendesen betömörült. Vízzel valamit tudtam rajta oldani, dehát a vásznon gyöngyözött és képtelen voltam homogenizálni a felületet. Nos, amikor úgy döntöttem festeni fogok, nem gondoltam milyen kalandok várnak rám. Na mindegy, megszületett a mellékelt végeredmény.- Apa a padon. - Remélem azért örömet tudok Zsi-nek szerezni, ki mint operatőr, már szerepelt egy korábbi bejegyzésben. Isten éltessen sokáig, húgom.