Jut azért megbecsülés a karikatúristáknak is. Nagy ritkán, mikor vidámabb szelek (inkább szellők) suhannak át a városon elűzve a melankólia, az acsarkodás, a kedélytelenség szmogját és egy kicsit megtisztul a levegő, mindjárt láthatóvá válnak azok akik a mosoly "robotosai" (Kádár megmaradt csontjai most forognak). Ilyen pillanat volt az is, mikor Sajdik megkapta a Budapest Díszpolgára kitüntetést. Nem most történt, hanem két éve, de jó rá visszaemlékezni. Azóta fújtak mindenféle szelek, csak vidámak nem. Már az előző post-ban is felvetettem, milyen aprósággal lehetne kezdeni, hogy végre a derű országává váljunk. Nevezzük a sajtot mostantól FINCSÍZ-nek!
:) :) :) :) :) :) :)
