Elzavartak egy magyar orvost Angliából. Itthon zavartalanul folytathatta a tevékenységét. Ez addig a kutyát sem zavarja amíg személyesen nem érint. Történt a nyáron egy balesetem. Elvittek a veszprémi kórházba és megröntgeneztek. A velem nagyjából egykorú doktor ránézett a felvételre és közölte, hogy különösebb baj nincs de a lábamat le kell vágni, mert a felvétel is mutatja milyen nagy érszűkületem van. Ahogy ilyenkor mondják, köpni nyelni nem bírtam.
 

Több orvossal is kivizsgáltattam magam utána, ultrahang, doppler stb... Mindent rendben találtak és csodálkoztak a kolléga megjegyzésén. Angliából már rég kirugták volna.

Ami akkor Japánban történt velem, egy vázlatfüzetben megtaláltam. Úgy döntöttem, összerendezem és megosztom másokkal is. A címlap már megvan.
Japánban háromféle írást használnak. Ezek a kandzsi a hiragana és a katagana. Az alábbi ábra is mutatja milyen veszélyeket hordoz ezek elvétése. Ime két kanji írásjel:

Köszönöm helfi. Az ilyen megjegyzéseknek tudok igazán örülni és nem csak azért, mert tágítják a horizontom. Mindenesetre rávilágított arra a hibámra, hogy sokszor meggondolatlanul, pusztán érzelemből reagálok dolgokra. Így voltam ezzel az előző bejegyzésnél is. Köszönöm helfi.

Mohamed al-Munadzsid muszlim vezető gyakran feltűnik a szaudi tévé képernyőjén, sőt korábban diplomataként az Egyesült Államokban is dolgozott. Múlt héten azt találta mondani, hogy az egerek - általában - a Sátán ügynökei, ezért meg kell halniuk. "Az iszlám törvények az egerek kiirtására szólítanak föl. Ez vonatkozik minden rágcsálóra, sőt, a híres rajzfilm-egérre is" - jelentette ki al-Munadzsid. Miki egeret hibáztatta azért, hogy az emberek szíve meglágyult az egerek iránt, és édes kis bundás jószágoknak látják őket. /index

Tizenhárom pályázatot nyújtottak be a "királyi" TV elnöki posztjára. Volt ennél már kedvezőbb előjelű választás is. Akkor sem sikerült.

Joe szerint a világ.

Ez egy augusztusi "opus" volt a BLOG-on, de annyira kedvelem, hogy itt és most megismétlem.

A bűn színe a vörös, így amint megláttam a gyepen a már messziről elütő színű foltot mindjárt tudtam, hogy bűnüggyel van dolgom. A hátramaradt nyomokból könnyű volt kikövetkeztetni a tettes kilétét. Bekerítettem és elfogtam, igaz menekülni sem próbált. Ellenkezőleg, boldogan futott felém, mint ki büszke tettére. A látvány riasztó volt és egyúttal aggasztó is. Aggodalmam nem is múlt el mindaddig míg a fűben rá nem bukkantam egy újabb színes nyomra. Először azt hittem, húsvéti tojások de nem volt húsvét. Azóta jobban örzöm a festékes tubusokat.

Azt írta Őszi Zoli barátom, mikor bemutattam a "proli bícset", hogy "tucc élni". Hízelgő. Hízelgő mindannak, kik anyagiak híján illúzióval próbálják teljessé tenni azt ami különben elérhetetlen. Én megteszek mindent, ha kell önbecsapással, hogy a vágyott "feeling" meglegyen. Most például bográcsoltam egy ratatujt (karib lecsó) és közben lebegtem a matracon a felhőket bámulva, és mindezt alapanyag áron kótdazűr élményként megélve. A vízbe esett sörösdoboz meg művészi asszociációt is szolgáltatott. Nekem ez így kerek.

Senkit ne tévesszen meg a dátum. Nem őrültem meg, hogy ilyenkor csobbanjak. Ez egy nyári bejegyzés, mely az "anyablogon" is megtalálható, és még ennél is több!

HILFE!!!

HELP!!!

AU SECOUR!!!

Túl az óperencián - de még az is lehet, hogy nem csak az Enns-en hanem a Steyr-en is túl ( nálunk ilyen nem fordulhat elő ) - élt egy beteg. Mit élt, vegetált, hiszen beteg volt. Olyannyira beteg volt, hogy egy napon el kellett mennie a körzeti orvoshoz. A rendelőben sokan voltak. Sokat kellett várni. Az egészséges ember sem szeret várakozni, nemhogy a beteg. Mikor sorra került végre panaszkodott is a nővérkének emiatt. -Legközelebb adjon ötezer pénzt a doktornak, mert ennyit szoktak, és akkor soron kívül behívom. Megköszönte a tanácsot és legközelebb így is tett. Boldog volt, hogy soron kívűl behívták. A sok nyuszi csak várjon. Ám egy szép, vagy inkább csúf napon ismét várni kellett a sorára. - Mi történt - tette fel a kérdést az aranyláncával játszadozó nővérkének. Szelid mosollyal válaszolt amaz - mindenki egyformán fizetett, úgyhogy türelmesen várjon a sorára, kedveském. - Még jó, hogy nemmel szavaztam a vizit díjra- dohogott magában a beteg - most azt is fizethetném.

Visszamenőleg megismétlek néhány bejegyzést az "anyablogról"

Egy mezei karikaturista életében több ízben is előfordul, hogy mikor kellene, nincs kéznél a rajzoláshoz megfelelő eszköz. Ilyenkor rajzol amivel és amire tud. Szalvéta, söralátét vagy akár vonalas irkalap. A tanulság persze az, hogy soha ne tegye ki a lábát otthonról vázlatfüzet és rajzeszköz nélkül, de hát könnyű ezt mondani. Így aztán marad az improvizálás. Ennek is megvan a maga sármja.

Az "anyablogon" is megtalálható ez a bejegyzés. Sőt több!

A macska neve lajos.

Bélajos.

A 90-es évek közepén a Rutgers Egyetemen (New Brunswick, NJ) magyar tanszéket kívántak indítani. Ennek a programnak a népszerűsítésére szórólapokkal akarták felhívni a figyelmet. Úgy gondolták, karikatúrával könnyebb megszólítani az ifjúságot. Jól gondolták.

Februárban abbahagytam az ikerblog vezetését, mert eltüntek róla a képek és ezen berágtam. Rájöttem, én voltam a húnyó, mivel nem a blog.hu-n tároltam őket. Ebből okulva ismét megkisérlem párhuzamosan vezetni, ha képes leszek rá.

Ha nem hívnak, nem megyek ezért hívj és jövök!

Én idegen vagyok

Te idegen vagy

Ő idegen

A francba, akkor hol vannak a mieink?

Hát nem megmondtam? Új tulajdonosi program. Most aztán gazdagok leszünk. Le a párnacihával! Ha van még.

Úgy rajzolok mint a villám!

http://www.cartoonaward.com/